Nyár elejére elég ramaty állapotba kerültem: a munkahelyemen a végletekig kihajtottak, otthon feleségem egy baleset miatt hetekig mozgásképtelen volt, így jobban oda kellett tenni magamat, éjszaka pedig két kisgyermekünk miatt nem aludtam eleget. Időnként már a szám zsibbadt, kezdtem rosszul aludni, elég ijesztő volt.
Feleségem ekkor „véletlen” (?!?) hallott Dóriról, a Bowenről, aztán vele egyeztetve kiderült, hogy nem csak nekem, de az ő szalagproblémájára is segítség lenne a kezelés.
Bejelentkezett, és ahogy az odaúton beszélgettünk, derült ki számomra, hogy nem az egyébként fájó derekam miatt kért részemre időpontot. Kételkedve fogadtam, hogy a kimerültségemre bármi „masszírozás” segítene. De már úton voltunk, gondoltam, egy alkalmat kipróbálok, aztán meglátjuk. Kiderült, hogy ez nem olyan, hogy egy alkalom után történik valami, négy-öt alkalommal kell elmenni, hogy hasson. Még jobban kikerekedett a szemem.
Aztán Dóritól megtudtuk, hogy ez nem masszírozás, hanem a különböző (főleg) izmokat körülvevő kötőszövetek nagyon finom megmozgatása, ami (saját amatőr tolmácsolás szerint) beindít a szervezetben egy olyan gyógyító mechanizmust, ami egyébként ott van, jelen van, és hat is, amikor szükséges, ezzel viszont katalizálni lehet a folyamatot. És – bár nem feltétlen jellemző – nekem már az első kezelés hihetetlen eredményt hozott: elképesztő mértékben távozott belőlem a stressz, lazított el, sőt, merem mondani, teremtett újjá (testben).
Aztán még hetekig jártunk: az elején a kezelések között csak túléltem, aztán egyre jobban lettem, míg végül úgy éreztem, már nincs szükségem tovább a kezelésekre. Mindezt úgy, hogy közben a munkahelyen a stressz tovább nőtt, és az éjszakai nyugalom sem volt feltétlen biztosított.
Ezen felül olyan dolgok is helyére kerültek, amiket nem is említettem, mert vagy lényegtelennek tartottam, vagy elfejeltettem, emiatt külön kezelést „azokra” nem kaptam. Így többek között egy évtizedes távlatban megesett balesetből származó szinte állandó fájdalom azóta teljesen elmúlt, a vacakoló térdem megerősödött, és még hosszan folytathatnám a sort.
Bálint Gergely
