„Minden baba mondja a történetét” – ez a mondat tanáromtól, Matthew Appletontól, az Integratív Babaterápia (IBT) megalkotójától származik. A babák mesélnek a hangjukkal, tekintetükkel, a sírásukkal és a testbeszédükkel is, de sokszor nem értjük, vagy rosszul értelmezzük ezeket a jeleket. Mire egy baba megszületik, már hosszú története van: minden emléket őriz sejt- és szövetszinten a fogantatásáról, a beágyazódásról, a felfedezés pillanatáról, a méhen belüli növekedés hónapjairól. Nem mindegy, milyen hatások érték az édesanya és édesapa részéről, akikkel érzelmileg és sejtszinten is az első pillanattól kezdve a legszorosabban össze van kötve. És nem mindegy, milyen volt az út, ahogy a méhen belüli világból megérkezett a kinti világba. Testünk formálódásának majd megszületésünknek az élményei a legmélyebben formáló hatások, melyeket akár egész életünkben őrzünk a szöveteinkben, az érzelemvilágunkban és a hiedelemrendszereinkben. A pre- és perinatális pszichológai- és a neurobiológiai kutatásoknak köszönhetően mára már nagyon sok mindenre fény derült, hogy hogyan is történik mindez.
A babák kezelésekor tehát a manuális technikák mellett nagyon fontos számomra a családi mezővel, a születéstörténettel és a várandósság során átélt élményekkel való munka, mert a szöveti feszültségek nagyon sokszor összefüggenek az integrálatlan nehéz élményekkel, akár traumatikus tapasztalatokkal. Legyen szó nyugtalanságról, feszességről, hipotóniáról, hasfájásról, alvási- vagy szoptatási nehézségekről, nagyon sok esetben megtaláljuk a tünetek mögött rejlő érzelmi okot is. Az első alkalommal mindig részletesen átbeszéljük a baba történetét – először természetesen a szülők szemszögéből, majd pedig teret nyitunk annak, hogy a baba maga is elmondhassa a történetét.
Ez egy nagyon biztonságos térben tud csak megtörténni, ahol a baba azt érzi, mélyen kapcsolódunk hozzá, és nyitottak vagyunk bármilyen nehéz tapasztalatára, amit szeretne megosztani velünk. Ebben a kapcsolódásban sokszor megjelenik a testbeszéd, melynek jelentése van, vagy a sírásnak egy speciális fajtája, mely különbözik a szükségleti sírástól. Ezt a fajta sírást, mely sokszor a testbeszédet kíséri, emlékezeti sírásnak nevezzük, amelyre nagyon fontos, hogy ne szükségleti választ adjunk, hanem képesek legyünk biztonságos, megtartó kapcsolódásban meghallgatni, azaz valóban Jelen lenni a baba számára. Nagyon sok babát és szülőt végigkísértem már ezen a folyamaton, és mindig azt tapasztaljuk, hogy ha az emlékezeti sírást valóban kapcsolódva végig tudjuk hallgatni, a babák hatalmas megkönnyebbülést élnek át, és végtelenül hálásak, mert nem kell többé egyedül hordozniuk tovább a nehéz tapasztalataikat. Rémületet, haragot, szomorúságot, gyászt… sokszor ezek a bent tartott érzelmek hozzák létre a feszültségeket a szövetekben és a vegetatív idegrendszerben. Az a tapasztalatom, hogy bizonyos makacs, különféle manuális technikákkal már kezelt, de visszatérő vagy nehezen oldódó szöveti feszültségek ekkor oldódnak ki igazán, és megszűnhet végre a nyaki blokk, a hasfájás, az állandó sírás, stb…
Ezt a nagyon fontos érzelmi folyamatot támogatom a craniosacralis- és a Bowen terápia gyengéd érintéseivel, hisz testünk-lelkünk egységes egész, és mindkét irányból van lehetőség a feszültségek felszínre hozatalára és oldására.
