Első Bowen-kezelésemen voltaképpen „véletlenül” vettem részt.
Nem igazán tudtam még, miről van szó, amikor a Madarak és Fák napja rendezvényen lefeküdtem a kezelőágyra. Abban biztos voltam, hogy nagyon jól fog esni húsz perc gyerekek nélkül, jó lesz ellazulni, kikapcsolni. Nehéz napjaim voltak akkoriban, fogösszeszorítva vittem végig egyik napot a másik után.
Döbbenetes volt, hogy az egyik pont megnyomása után mintha felszakadt volna valami belül. Elkezdtek hullani a könnyeim váratlanul, magam sem tudom, miért. Alig bírtam abbahagyni a sírást.Nagyon megkönnyebbültem, sokat oldódott a belső feszültség.
DV
